Sziasztok! Új billentyűzet próba-próba… Fú de szar… -.- Na de nem ezért írok. :) A képek, amiket be akartam tenni, annak csak a fele van meg, szóval mi lenne, ha anélkül kapnátok egy kis ízelítőt a kirándulásból? :) Gondolom mennyire vártátok. ^^”

Szeptember 6. – Csütörtök
Hajnalban indultunk el itthonról. Kettő óra helyett fél három volt, mire összeszedtük a családot, és bepakoltunk a kicsi kocsiba. Hosszú út állt előttünk. Keresztanyám kitalálta, hogy neki meg kell ennie az összes barackot indulás előtt, így szegényke rosszul érezte magát egészen délig. Apa még meg is dicsérte, hogy milyen ügyesen tud csendben maradni. :D Tiszta kedves nem? :D Amúgy jól megjártuk az indulást, mert majdnem egész úton át zuhogott az eső, és villámlott. Jó nagy zuháréval kezdődött…
Olyan hat felé értünk meg Horvátországba. De lehet, hogy már nyolckor ott voltunk. Én nem tudom a pontos időt… :D
Mielőtt elmentünk volna a szálláshoz, elmentünk megnézni a Krika folyót és vízesést (fél egykor). Nem volt rossz. *-* Amíg apa ledőlt aludni, addig mi bejártuk az egész környéket. Busszal mentünk le a vízeséshez. A busz egy keskeny úton járt, és nem egyszer kellett megállni, hogy a szembe jövő másik busz elférhessen mellettünk. Kész életveszély volt!!!! Anya pedig eleve nagyon félős, szóval ott sipítozott mellettem, hogy le fogunk zúgni. Aaaaaaz nagyon kellett… ^^” De nem baj, épségben megúsztuk. :)
Mikor leértünk, elindultunk bejárni a tavat. Pallókon mentünk. Noss… Mamám az egyik fadeszkán felbotlott figyelmetlenségében. Szegény… Nagyon szép helyekről fényképezhettük le a vízesést, és már alig vártuk, hogy közelebbről is láthassuk. Nagyon szép volt. *-* Még fürödtek is a tóban. Aztán jött a hosszú meredek lépcsőzés, ami a víz miatt csúszós volt. De mit nekünk meredekség, mit nekünk víz, mi a vízesés tövét akartuk lefényképezni! Szóval csúszás mentesen odakerültünk a korláthoz, és lefényképeztük.
Kis pihenő után pedig fel a buszra, vissza a parkolóba. Apa nem volt a kocsinál, ahol hagytuk, így nekikezdtünk a keresésének. Kiderült, hogy csak mosdóban volt. xD Szegény... Bosszúból elmentünk megnézni, hogy milyen szuvenírt lehet bezsebelni egyes árusoknál. Odatévedtünk egy italoshoz. Megkínált minket mindennel, amije csak volt. Füge, ananász, dinnye, cseresznye, barack bor (fehér és vörös) és pálinka, gyomorkeserű. Meg még volt más milyen is, amiket nem értettünk. Szóval mire mindezt végig kóstoltuk, addigra alaposan becsiccsentettünk, de legalább vettünk vörös füge bort. Nyami! *-*
Szóval elindultunk a szálláshoz. Omison keresztül érkeztünk. Omisba fél négykor értünk… És onnan olyan fél óra a szállás, ami Lokva Rozogmica-ban található. Szép kis szállás, csak kár, hogy hegyoldalon van. :D Mindig attól féltem, hogy ránk zúg a szikla. De ilyen nem történt. Elfoglaltuk a szállást, este pedig lementünk enni. Enni… A kaja… svédasztal… Noss… Keresztanyámon kívül senkinek sem ízlett. Íztelen volt. Aminek sósnak kellett volna lennie, nem volt az. Az édes meg nagyon édes volt. Hát… Ennyit a kajáról. A szoba ablaka a tengerre nézett, de takarták a fák.
  

Szeptember 7. – Péntek
Reggeli után kilenckor elmentünk a Makarszka Biokovo nemzeti parkba. Azonban oda nem mentünk fel. Helyette elmentünk kocsikázni. Ééééés a nemzeti parkból kiszökő kecskéket majdnem elütöttük. Nagyon édesek voltak. Ha lett volna kajánk, és kinyúlunk a kocsiból, szerintem simán ettek volna a kezünkből. Mondjuk én nem bántam a kocsikázást. Nagyon szép helyeket láttunk.
Az után visszamentünk a szálláshoz, és megebédeltünk.
Ez után fürödtünk, majd amint meguntuk, felmentünk a szállásba, és megcsináltam keresztanyám karmait. Most nincs műkörme, és a drága engem kért meg rá, hogy okoskodjak ki neki valami szépet. Nem könnyű a kedvébe járni, de megoldottam. És felmerült bennem, hogy akár mehetnék műkörmösnek is. De nem vagyok benne biztos, hogy akarom én azt. oO Túl sok meló van vele…
Este pedig lementünk naplementét fotózni.
  

Szeptember 8. – Szombat
Reggeli után átmentünk Omisba.
Ott van egy kicsi, meg egy nagy vár. :D A nagy persze egy hegy csúcsán, de a kicsi az a sikátorok tövében kezdődött. Oda felmentünk. A kilátás nagyon szép volt. Rá lehetett látni a folyóra, és a városra is, ha jó szemszögből néztük.
A vár után nézelődtünk, és vásároltunk. Volt miből választani, úgyhogy nem unatkoztunk. Venni kellett anyának napszemüveget, mert a várban eltörte a sajátját. Vettünk keresztanyámnak papucsot, amibe bele tud menni a kavicsos aljú tengerbe. És persze én se maradtam ki. Új gyűjteményemet kellett bővítenem. Maci horvát felirattal és zászlóval. Na jó, a zászló lemaradt, mert olyat nem lehetett kapni, de viszont van neki matróz egyenruhája. Tudtátok, hogy Horvátországba sok volt annak idején a kalóz? A vár, amibe mi fenn voltunk, annak idején egy kalózé volt. Hm… Wanted (manga, aki nem ismeri olvassa el :P)! *-* <3
Délután ismét fürdés a tengerben vacsi előtt.
 

Szeptember 9. – Vasárnap
Ismét egy jó kis napra virradtunk. Apa kiharcolta magának, hogy anyával menjenek fel a nagy várba, amiről korábban is írtam. Az Omisban található szintén. Én, keresztanyám, és mamám nem tartottunk velük. És vissza nézve a képeket, jól is tettük. Meredeken mentek végig, és csúszós is volt az út. Helyette mi a városban maradtunk, és nézelődtünk. Sikátor, folyó part… *-* Itt nem tudok képet betenni, mert anyáéknál volt a gép. :D

Szeptember 10. – Hétfő
Omison keresztül elmentünk Splitbe. Ez egy óváros, amit szeressünk. ;) Tele sikátorral… És volt ott egy gránát szfinksz. A rómaiaktól maradt hátra. Rómaiak… Volt két úriember, aki beöltözött rómainak, és őgy csalogatták a látogatókat a kávézóba. Nagyon hangulatos volt. A kikötőbe is elmentünk. Vitorlás hajók mindenfelé… Luxus hajó, buli hajó… Minden volt, ami szem-szájnak ingere. Mondjuk én nem rajongok értük. De szépek voltak. A sétányon amin végig mentünk pedig pálmafák hada. :)
Délután Makarszkára utaztunk, ahol fürödtünk. Állítólag ez is egy óváros, de nem úgy tűnt, mintha az lenne. ^^” Nem volt meg neki az a hangulata. Csak egy szimpla város… :) De azért szép volt az is. :)
  

Szeptember 11. – Kedd
Egész délelőtt a hotel területén döglődtünk. Kártyáztunk, rejtvényt fejtettünk, olvastunk, fürödtünk, ettünk…
Délután öt körül ősökkel elmentünk kocsikázni. Nem is tudom már, hogy hova akartunk elmenni, de abból nem lett semmi, így csak jártuk a köröket. Aztán felmentünk a hegybe, naplementét fotóztunk, és nagy kitérővel visszamentünk a szálláshoz.

Szeptember 12. – Szerda
Trogir. Szintén egy óváros. Nem tudom, hogy melyik is a szebb. Split, vagy Trogir. Mind a kettő csodás. Talán Splitbe több volt a látnivaló, és… Na jó, nekem Split jobban tetszett. :D De Trogir városa konkrétan egy nagy vár, amiben megtalálható minden, ami csak kell. Étterem, játszótér, árusok, boltok, meg ami még kell. Letévedtünk a piacra is, ahol láttunk sirályokat, és egy nagy ráját. Fúj de gusztustalan volt!!!!! De nem is biztos, hogy az az volt… De azt láttuk… :D
  

Szeptember 13. – Csütörtök
Miközben reggeliztünk, a rádióban az Ének az esőben című szám szólt, ami azért volt vicces, mert épp esett az eső. Hehe… :D Reggeli után elindultunk a Plitvicei tavak irányában hazafelé. Konkrétan fél tízkor indultunk el.
Tizenegykor odaértünk a felduzzasztott Cetina folyóhoz. A kavicsos úton tettünk egy nagy kitérőt. Kocsival, kavicsos úton, ami csúszott. Ráadásul meredek helyen. Ehh… :D De attól még nagyon szép volt. Na jó, persze, mindenre ezt mondom. -.-’ De tényleg az volt. *-*
Az eső miatt nem tudtunk bemenni a nemzeti parkba, de így legalább egyből kereshettünk szállást. Mire találtunk… Hát de sikeres volt. A házigazda németül tudott, az ura pedig egyik nyelven sem. Szóval nekem kellett intézkednem. :) kicsit furcsa volt, teljesen elszoktam a társalgó némettől, az a két évnyi orvosi német betett. ^^”
A következő napon zuhogott az eső, ismét nem mentünk sehova, de…

Szeptember 15. – Szombat

Összepakoltunk, és elmentünk a nemzeti parkba. Hideg volt, és néha csöpögött az eső. De láttunk szépeket, és még egy mókusba is botlottunk, ami anyáék szerint inkább hasonlított egy motkányra. Háááát… :D Én azért nem hiszem. Sajnos a kép róla nincs meg. :( Valahova eltűntettem. Pedig tényleg nagyon aranyos volt. Nagy gülü szemekkel nézett a kamerába. *-*
Bejártuk az egész nemzeti parkot, és már alig vártam, hogy vége legyen, és végre mehessek haza. Apa előttem netezett, én meg főhettem a levembe, amiért ő nem volt képes kölcsönadni a laptopját. Nem baj, én legalább kibírtam tíz napig net nélkül, ő pedig nem. :P Már a végére tiszta idegroncs volt. :D Na…
Minden esetre késő este, hajnalban értem haza.
Utána pedig ismét minden napra volt valami programom barátnőkkel.
 

Hát ennyi lett volna az én „híres” nyaralásom. Ehh... Nem nagy durranás, és sajnos nincs elegendő képem, de azért remélem élvezetes kis beszámoló volt nektek is. :)
Na mára ennyi. Azt hiszem… Megyek, megpróbálok valami értelmes dizit összehozni.