Hali mindenkinek! Rég írtam, azaz amit írtam is, egy versenyre elkészült novella volt.
Mivel még nincsenek képeim a kirándulásról, ezért kénytelenek vagytok beérni azzal, hogy az előtti napokról számolok be. Jézus, mennyi programom van mostanában is… @__@ :D

Hétfő: Be kellett vásárolnom a kirándulásra. Tudjátok, a szokásos. Kaja, pia, meg nasi. Mivel nyári nadrágom annyira nincsen… (szoknyás vagyok, de az a hosszú túrákra nem olyan jó…) így néztünk lovaglónadrágot. Anyának van egy nagyon jó kis farmer lovagló nadrágja, és szerencsére jó nekem is… (noss, hogy ez áldás, vagy átok…) De nem akartam előle elkobozni, mert neki is kell. Szóval néztünk olyat, meg cipőt. Olyat, ami egy használat után nem megy tropára. Az pedig elég ritka, szóval ráment a fél napunk. :D És nadrágból is végül hosszút vettünk, mert már nem lehetett kapni rövidet. Ez az én szerencsém. De legalább van most már egy olyan nadrágom, amit nem kell öt percenként felhúzogatni. Mást nagyon nem vettünk.
Kedd: Itt következett el az a pillanat, hogy készülni kellett a kirándulásra, hiszen csütörtökön már indultunk. Mindent át kellett gondolni, hogy mit is vigyek. Többségéről nem nekem kellett gondoskodni, de unaloműző, és mindent, amit úgy gondoltam, hogy jó lenne, azt leírtam egy kis cetlire, és aztán mehetett a pakolás. Konkrétan a fél szekrényemet elpakoltam. oO Ami nálam azért szokatlan… De kellett készülni esőre, hidegre, melegre, tengerre, túrázásra… Szóval kellett a ruha. :D Tettem el kártyát, könyvet (A legnagyobb lovag *-*), mangákat (A titokzatos menyasszony 1-2, Wanted <- anya-féle kinyomtatott változat, Borsmenta mind a négy része <- már hiányzott Io :() telefon, fülhallgató, meg más nagyon nem is kellett. :) Miután végeztem a pakolással, mehettem is aludni. Csillivel találkoztam az után. :)
Hja, de előtte még megpróbáltam laposgömbbel kibékülni. Egy képen megjelöltem, és a régi szép időkre ösztökéltem, hogy felidézzem azokat a napokat. Irt is hozzá, de ennyi. Én még ezután ráírtam levélben, hogy mi van vele. Nem válaszolt azóta se. Azt hiszem elszúrta az utolsó esélyt is, hogy kibéküljek vele. De ez még nem minden, másnap folytatódott…
Szerda: Csillivel találkoztam, hogy aztán elmehessünk a volt sulinkba. Leadtunk egy könyvet, amivel Csilli tartozott. Mivel addig nem kapta meg a bizonyítványát, ezért el kellett mennünk érte. Noss az volt egy óra, mire megtudtuk, hogy ki adja át, mikor, miért, és hol. Szóval borzalmas még mindig az iskolának a szervezése. De legalább találkoztunk a volt osztályfőnökömmel. Aranyos volt. Érdeklődött, hogy mi van velünk. Mással is találkoztam. Kitaláljátok kivel? Igen-igen. Laposgömbbel. Mikor meglátott minket bár köszönt, de már tovább is ment. Aztán elment előttünk még egyszer mákospálca és zsírgombóc kíséretében. Amikor közel értek hozzánk, úgy tettek mintha ott se volnánk. Ráadásul kibeszéltek, és nem valami szépet mondtak rólunk. Sajnos hallottam fél füllel. Kár volt… Azt hiszem téééényleg meggyűlőltem. Pedig biztam benne, hogy kibékülünk, őjra kezdhetünk mindent. De nem. Jelenleg nagyra van magával azzal, hogy összejött egyik exével ismét. Én nem hiszem, hogy ez sokáig tartana. A két „barátnője” beszélte rá erre a kapcsolatra. Mert az egyikőjük bele van zúgva. -.- Kicsit irritáló a felfogásuk… Na mindegy… Miután végeztünk egy kis séta után elmentünk keresztanyámhoz. Nem lakik messze a sulitól, igy csak az utca másik végébe kellett elgyalogolnunk. Ott bementünk egy Egy eurós boltba. Vettünk nasit az útra, mert apa megette annak a felét, amit vettünk hétfőn. Keresztanyám pedig körömlakkot vett, mert most „szegénykének” nincs műkörme, és azt akarta, hogy én csináljam majd meg neki a kiránduláson. Ez után mentünk el a munkaügyi központba. Megnéztük mi van, mi nincs, hogy kell, mint kell, beregisztráltam. Szóval most majd mennem kell havonta, hogy tudakozódjak. :) Addig is itthon vagyok.

Na valamikor megpróbálom megszerezni a képeket, de mindig elfelejtem. :s Szóval ma hátha nem… Anyának úgysincs jobb dolga, mint kipihenni a betegségét. Ja igen, hazaért, és máris elkapott valami vírust.
Amint lesznek képeim, megírom a kirándulást, utána pedig majd megírom a kirándulás utáni napjaimat. Csak nem biztos, hogy egy azon napon. :)