Elérkezet ez a pillanat is. *-* Annyira dúl bennem a fangirl stílus, hogy muszáj ezt megosztanom veletek! Na jó, igazából Masika panaszkodott, hogy nálam sincs túl sok blog bejegyzés manapság, szóóóval nagy nehezen rávettem magam, és megerőltettem magam, hogy írjak ide legalább pár sort.

Lássuk ma miről is lesz szó: Orlando Bloom.

A díjat Lena-tól kaptam! Köszönöm szépen! *-*

"Sziasztok! Most mivel karácsony jön, úgy gondoltam, hogy pár személynek ajándékozok egy 'top secret' díjat! Na nézzük csak, mi a teendőm és a ti teendőitek!"

- Ha megkaptad a díkjat, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható képet!
- Őszintén kell válaszolj a kérdésekre!
- Összesen 5 személynek kell tovább adnod.
- Ezt egytől-eggyig át kell másolnod a lapodra, kivéve a válaszokat!
- A díjat visszafelé nem lehet adni!(annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat!)" Juj, de szigorú!

MI A KERESZTNEVED, HOGYAN BECÉZNEK?
Andrea. És ki nem állhatom. Legfőképpen a jelentése miatt. Hogyan becéznek? Régebben Rea-nak. Most már maradtam Andi. De még ezeket sem szeretem. Maradjunk a …-nél. :D Igen, ez az első nick nevem. *-* Hajrááá! *-*

MELYIK DALON TUDSZ IGAZÁN SÍRNI?
Jelenleg a Hosni o Ou Kodomo - Hello, goodbye and hello. Ha nem ismeritek, akkor hallgassátok meg, *-* De amúgy mindenen képes vagyok, még azon is, ami vicces, vagy aranyos, stb. Inkább az lett volna a helyes kérdés, hogy min nem sírok?!

FÉLSZ A SÖTÉTBEN?
Ha egyedül sétálok az utcán, akkor igen. Olyankor előjön az üldözési mániám, és mindig hátranézek.

SZERELMES VAGY VALAKIBE?
Őőő… nem tudom. Kéne hogy az legyek? :D Esetleg Yuuta és Sekai. *-* Ők az én örök és igaz szerelmeim *-* <3

MI VOLT AZ EDDIGI LEGCIKIBB DOLOG, AMI ÉLETEDBEN TÖRTÉNT VELED?
Volt egy pár. Hirtelen nem is tudom, hogy melyikkel kezdjem. Nem, most hirtelen nem tudok semmit sem mondani. Nem jut eszembe semmi se. De… Amikor siettem a korházba, és megbotlottam az ismerősöm előtt. Kilyukadt a harisnyám is. Ismerősöm pedig kuncogva segített fel. Egy kivágott facsemetében buktam fel a járda közepén. Őőő… Okééé… :D

GONDOLATBAN ÖLTÉL MEG MÁR VALAKIT?
Óóóó minden nap ölök meg valakit gondolatban. Exeimet, volt barátaimat, semmire sem jó sztárokat… Szóval kérdésre a válasz, igen. ^^ Bár tudom, nem szép dolog. De én legalább felvállalom.

SZERINTED A PÉNTEK 13. SZERENCSÉT VAGY SZERENCSÉTLENSÉGET JELENT?
Szerencsétlenség!!! Mindenféle képen az! Erről még egy bejegyzést is írtam. Péntek 13.-án semmi se sikrült jól. Mindenféleképen szerencsétlenséget hoz az a nap. Vagy csak túl babonás vagyok?

VAN OLYAN DOLOG AMIT MÉG A SZÜLEIDNEK SEM ÁRULTÁL EL?
Van egy pár. Így izgalmasabb az élet. Bár ez szintén egy olyan dolog, amire nem vagyok büszke. De néha kell egy kis füllentés, hogy ne veszekedjünk utána.

HALLGATSZ OLYAN ZENÉT, AMIT MÁSOK ELŐTT CIKINEK ÉRZEL?
Hallgatok, de ettől függetlenül nem érdekel más véleménye, tudom, hogy ciki, de van bőr az arcomon, és megmutatom annak, akinek gondolom. Ennél hülyébbnek már úgysem nézhetnek.

KISKORODBAN SÍRTÁL, AMIKOR SZURIT KAPTÁL?
Harmadikos koromban erről leszoktam. Mármint a sírásról. De ettől függetlenül miiiindig lila lett a karom, mert nem tudták normálisan belém szúrni azt a fránya tűt. -.-

MIT TENNÉL, HA HIRTELEN HÍRES LENNÉL?
Élném tovább az életemet, járnék koncertekre, amiket én adnék, szerepelnék reklámokban, és rendeznék egy olyan filmet is, ami végre a magyarokhoz képest is jó! (nem szeretem a magyar filmeket nah! >.<) Ja, és egy kisgyerek szinkronjaként szerepelnék. :D

SZOKTÁL ÁLMODOZNI?
Ki nem? Persze, hogy szoktam. A jövőmről, a szerelmi életemről, ami nincs… Szerepről… *-* Sekai olyan aww *-* <3

JÁRNÁL CHACE CRAWFORDDAL?
Nézz hülyének, és kövezz meg, de… Ki az? oO ^^”

HÁNY GYEREKET SZERETNÉL? FIÚ/ LÁNY, NEVEIK?
Egy kétpetéjű ikerpár, előbb a fiút vegyék ki, utána a lányt. *-* Ez után pedig jöhet még egy kisfiú. *-* Szóval hármat. A neveken gondolkodtam, de még nem jutottam dűlőre. Ez a férjem nevétől is függ, mert valami csengő, hangzatos nevet szeretnék. *-* Ha fiú: Barnabás, Merse, Dániel. Ha lány: Nana, Nina, Tünde, Anita, Mona.

ADNI VAGY KAPNI JOBB?
Adni. Még ha nincs is pénzem, akkor is mindenféle képen adni. Imádok adni. Szeretem látni a mosolyt az emberek arcán. *-* Ez most gonosz, de szeretem, amikor megkönnyezik az ajándékokat. Akkor én is sírok velük. *-*

TITKOM:
Nem ez az eredeti nicknevem, nem vagyok valójában csillámvámpír, és még csak több ezer éves sem vagyok. Öömmm… Nem vagyok jóban apámmal, sőt… De ezek igazából nem is titkok igaz? Hmm… Elalvás előtt szeretek magamnak mesélgetni mindenféléről. Ez kiskorom óta rajtam maradt, amikor nem tudtam elaludni.

BAKANCSLISTA:
Eljutni Japánba, francia Disney Land-be, szeretnék találkozni az igazi KS szereplőkkel (akik amúgy nem is léteznek xD), szeretnék egy gyönyörű esküvőt, szerető férjet, cuki gyerekeket, elköltözni itthonról, találni egy jó munkát amit szeretek, kiadni egy könyvet és egy mangát, megtanulni főzni és normálisan rajzolni, megtanulni megbocsátani.

AKIKNEK TOVÁBB ADOM:
Masika, LuPir (mert tudom, hogy ti ketten IIIIMÁDTOK ilyeneket kapni xD), Clly.

Tegnap voltam a Padlás című musicalen. Öhm… Délelőtt attól még nyűgös voltam, szóval ismét sikerült valaki agyára mennem. ^^” Na de akkor a beszámoló. :)
Négykor indultam el itthonról. Anya munkahelyéhez kellett mennem, ahonnan a buszunk indult. Mivel anya még dolgozott, így elég nagy kapkodásban kellett elhagynunk az irodáját. Na de nem lényeg, időben leértünk. Erre még kitalálta, hogy neki mosdóba kell mennie. Elmentek, én meg maradtam. Ekkor jelentették ki, hogy a busz hol áll meg. Irány a mosdó anyáék után, és bejelenteni a változást. Ismét sietés, majd felszálltunk az adott helyen a buszra. Névsor olvasás. Kiderült, hogy egy emberke hiányzik a férjével. Tíz percet vártunk rá.
A városban amúgy nagy volt a forgalom, ami nem megszokott. Gondolom Mikulás miatt. A központ tele volt Mikulásokkal, és a „plázánkban” is voltak kedvezmények, meg gondolom valamilyen rendezvény is.
Szóval tíz perces késéssel elindultunk a földre. Egész úton hallgathattam, ahogy a hátam mögött lévő csaj telefonál valakivel. Annyira idegesítő volt, hogy nagyon. Mindenki néma csendben pihengette ki napi fáradalmait, ő meg ott beszélt. Aztán mikor felértünk a földre, kitalálta, hogy neki fényképeznie kell. A telefonja szintén ez az idegesítő kattogással jelezte a kép elkészülését. Jó, akkor már az emberek feléledtek, mert a földi utcák egész jól néztek ki… Bár néhol giccs az egész… :D De akkor is az a fényképező zaj… Wáááá! :D Ki lehet kapcsolni neki. -.- Tudom, mert nekem is olyanom van. :’D
Megérkeztünk a színházhoz, gyorsan kellett kiszállni, mert nem a megfelelő helyen álltunk le, és már így is késésben voltunk. Mikor bementünk megrohamoztuk a ruhatárat. Szegény nénit siettettük, de hát minket is siettettek. *sóhaj* Volt is egy kis szóbeli összezördülésünk, és így már csak azért is utoljára hagyott minket. LOL
Nagy nehezen betaláltuk a helyünket, ami amúgy tök logikus volt, csak anya nem ismerte ki magát az új helyen. :D Tele volt gyerekekkel a színház. Fúúúúú… oO De egész jól bírták. :D Nem volt bekiabálás, csak a végén egyszer egy kissrác elszólta magát. Nagyon husi volt. *-*
Mögöttünk ülő kiscsaj viszont kicsit hiperaktív volt. Simogatott minket, a háttámlánkon könyökölt, mindig valamit pusmogott, és az apukájától kérdezgetett. Keresztanyámat már majdnem megőrjítette. Szereti a gyerekeket, de ez már neki sok volt. Én meg elviseltem, csak egyszer szóltam rá. A legvégén, amikor már szinte áthajolt kettőnk között. Akkor már nem bírtam ki, hogy ne szóljak rá. Szegény apukája pedig nagyon belemerült a darabba. Nagyon édes volt. *-* Isteneeeeem! *-* Türelmesen válaszolt neki, és igazából annyira koncentrált a darabra, hogy néha nem is figyelt a kislányra. LOL Na de nem baj, legalább jól érezték magukat. :)
Aki még nem látta, annak a Padlás története: Van egy Padlás (ki gondolta volna) ahol egy Rádi(ós) (Szűcs Artúr) dolgozik. Kapcsolatot próbál teremteni a földönkívüliekkel. De ehelyett négy szellembe botlik, akiket csak ő, Mamóka (Igó Éva), és Süni (Péter Kata), és Robinson (Lázár Balázs) a tudós különleges gépe lát, és mindenki, akinek a szíve gyermeki tisztasággal teli. A négy szellem Herceg (Telekes Péter), Lámpás (Király Attila), Kölyök (Pápai Erika), és Meglökő (Juhász István) keresik a Révészt (Mészáros Máté), aki segít nekik eljutni a másvilágba. Csakhogy a színen megjelenik Barrabás (Mészáros Máté) a gengszter egy bombával, aki a padláson bújik el. Témüller házmester (Fesztbaum Béla) ekkor akar panaszt tenni Rádiósnak, de meglátja Barrabást. Ő volt az egyetlen szemtanú, azt hitte Rádiósék pedig bújtatják a gengsztert, így feljelentette őket. Barrabást idő közben lelőtték, de mivel teste „eltűnt”, ezért nyomozást indítottak a padláson. A házmester tehát visszatért Detektívvel (Gyuris János) és Üteggel (Lajos András) hogy megtudják mi is történik ott. Mikor elmennek megjelenik a Révész, aki Barrabás testébe bújt, hogy kipróbálhassa az emberi életet. Ekkor kezdődik minden kalamajka.
A történet bár gyerekeknek szól, vannak benne olyan poénok, amiket lehet, hogy egy hat éves gyerek még nem tud megérteni. Közben persze megismerjük a szereplők múltját, és a karakterek kapcsolatát is. Mindenkinek tudom ajánlani, mert nagyon aranyos, vicces, és valahol romantikus is. A kicsiket elbűvöli a történet, és a csodálatos ének, megismernek egy új világot, a felnőtteknek pedig remek kikapcsolódás.
Meglepően sok számot ismertem belőle, valamiért kevertem őket egy másik darabbal. A főszereplő valószínűleg beteg volt, mert nagyon visszafogta a hangját, törölte orrát, és kicsit mintha köhécselt volna. Ennek ellenére jól meglepően jól szerepelt. oO De nekem a kedvenc karaktereim már akkor is eldőlt, hogy Herceg, és Lámpás. Herceg nagyon édes. Kinézetileg se semmi. :D Lámpás pedig egy morgós Tex. Nagyon komoly. oO A legjobb hangja viszont el kell hogy ismerjem, hogy Kölyöknek és a Révésznek volt. Mit meg nem adnék egy olyan hangért, mint amilyen nekik van! *-*
Szóval ééééén nagyon élveztem! *-* Hazafelé menet beszéltem anyával a darabról. Neki is tetszett, csak a jelmezek nem, amit Süni, és Rádiós viselt. Farmerban mentek a színpadra, és anyának ez nem fért a fejébe. Aztán én szépen elmagyaráztam neki, hogy egy padlásra nem hiszem, hogy ki kellene öltözni. :D De aztán jött Süni bohóc szerelésével. Hát nah… Süni nem tud varrni, ő csak egy hegedűs! >.> Keresztanyám pedig jött azzal, hogy nem értett pár részletet. Én meg: „Te nem figyeltél a szövegre?” Kiderült, hogy hallani hallotta az elhangzottakat, csak hirtelen nem fogta fel. LOL
Anyának letöltöttem tehát Tabánitól a Fényév távolságot, bár nekem egy másik szám is tetszik, amit ha fejbe vágtok, hirtelen akkor sem fogom tudni megmondani a címét. De rákerestem, és kiderült, hogy kettő van. :D Az egyik az Örökre szépek. *-* <3 A másik pedig Mert kell egy hely. De a legaranyosabb a Nyisd ki csukd be szám. *-* Az nagyon husi. Főleg mivel mert… mert Herceg… :D
Hát… Tudom, tőlem ez megszokott, de ha valaki tényleg megnézi, akkor egy százas zsepi a minimum. Istenem, annyira széép!

Na sziasztok nyuszikáim! :D
Most csak úgy eszembe jutott, hogy írhatnékom van. :) Nemsoká Karácsony, és nekem semmi kedvem az egészhez. Mindenhol már reklámozzák a telet, és a karácsonyi díszek is fenn vannak. Ez valahogy mindig elveszi tőle a kedvemet. :(
Holnap megyek be a városba. Csillit elkísérem vérvételre, de előtte be kell mennem a munkaügyibe. Igen, még mindig nem mentem be. -.- De nem tehetek róla! Egyszerűen nem látom értelmét, hogy mi a francnak kell bemennem?! -.- Ajjj idegesítő ez a rendszer! Na de sebaj! ^^ Hm... Aztán megyek, veszek filcet. 240 Ft. Kész rablás! oO Na de muszáj megvenni, kell csinálnom lámafannak Spongyabobot. Este kiterveltem, hogy hogyan is fog kinézni. 3D-s lesz. *-* És sikerülni fog, mert ha nem, rohadt csalódott leszek! >.>
Este... "este" 16:05-ös busszal bemegyek a kp-ba, és anya munkatársaival felmegyünk Pestre. Hogy miért? Megnézzük a Padlás című musicalt. Imádom a Fényév távolságot. *-* Ezt kapám anyától születésnapomra. ^^ Igaz még nincs itt, de... Nemsokára. :) És nagyon örülök neki. *-* Isteneeeem! *-* YT-ról is szoktam hallgatbni, de élőbe teljesen más. *-* Beléjük tudok kötni néha. >) Muuhaha! :D Én élvezem. ^^
Az egyik versenyt, amire jelentkeztem, megnyertem. De úgy igazából, hogy csak én küldtem be a művet. Pofátlanság lehet, de én akkor is elkérem az engem llető kreditet! >.> Elvégre azért csak szenvedtem vele. :)
Kéne feltölteni képeket... Na majd mindjárt meg is csinálom. *-*

Tudom, megint eltűntem egy kis időre. De… Miért várja el mindenki, hogy minden nap blogoljon az ember? Szerintem nem kötelező. Ti mit gondoltok róla? :D
Mellesleg csak hogy kifogásokat keressek: készültem a szalagavatóra, és tiszta idegbe voltam. Szóval ha már mentséget kell keresnem, akkor ezért nem frisseltem.
De ha már blogolásokról esik szó… Masika iiiiiszonyatosan régen blogolt. Jó lenne már újra olvasni egy kis művét. Jó, olvastam kettő félkész művét, de az nem elég! Nekem egy egész kell! *-* Mindegy melyik, csak legyen már kész, az Isten áldja már meg! :D
Mit is írjak még… Cassandra nagyon husi volt. *-* Kértem tőle képet a ruhájáról, és a kis drága meg is mutatta az oldalán csak nekem címezve. *-* Hogy egyem meg! :D
Voltam szalagavatón is… Noss…. Izé… Erről inkább nem fogok blogolni, mert nem és kész. :D Amíg Masi nem blogol… Sztrájkolok. :D Hú de hosszú sztrájk lesz ez. oO” Masi, tehát igyekezz! :D Szegényt amúgy sajnálom. Mindig nyaggatom valamivel… De hát most nah! <- közben rájöttek, hogy nekem ez a védjegyem. x’D Egész aranyos… :D Na jó, egy idő után idegesítővé válhat… Hmmm… :D Szegéééény! :D
Amúgy rájöttem, hogy a napokban nagyon hisztis voltam… Igazából megértem az embereket, akik MOST idegesítőnek vallanak. :/ De most mindenkinél minden összejött, és wáááá! :D
Tizennegyedikén szeretnék egy összeröffenést. Vagy ezt már írtam? Mindegy… Szal szeretnék, de hát december, és lehet nem fog semmi se lenni belőle. :( Járaszámnak meghalt az egyik ismerőse, és egy csomó negatív dolog történt vele, így ugye discoba se szeretne jönni velem. Pedig három éve megígérte nekem! Én nem feledtem ám el! ;) Bátyó pedig a karácsonyi ajándékok miatt nincs oda az ötletért. Cat pedig nem tudom. Úgy tűnik ő jönne. Hmm… :D
Na mindegy, majd meglátjuk. Oké, nekem sincs most állásom, meg semmi, de direkt ezt a napot választottam, mert diákoknak ingyenes a belépés egész végig. Bort tudok vinni, nem érdekel anya véleménye… :D És reménykedem benne, h elfogadják a diákomat, bár kétlem. Minden esetre remélem lesz vevő egyik kézzel készített kulcstartómra, és akkor lesz pénz. :) Ajjjjj… Utálom, hogy minden a pénzről szól. :D De tényleg! Bárhova elmész, pénz kell hozzá.
Na de most megyek, kijött 4 új Ranma rész! Le kell csapnom ráááááá! :D Utána meg lehet elkezdem az One Piece-t. Megjött hozzá a kedvem… AMV-ket néztünk belőle, és nem értettem, hogy miről szól, és ez irritál. >.> Bár láttam belőle kemény egy részt, meg ugye részleteket. Hát az első rész nem nagy durranás részemről, de állítólag a 20. után jó lesz. ^^ Na majd meglátjuk! *-* Csak előbb Ranmaaaaaa!!!! *-*

Jaj hát most annyira menő lett ez az Ask.fm fiók, hogy gondoltam ha már itt nem válaszoltok, akkor majd ott ezt megtehetitek. :) Na jó, valójában csak unatkozom. (link) <- Kérdéseiteket itt tehetitek fel
Eel kéne készíteni a Yuuta rajzot, amit megígértem bátyónak, és egy Playboyos kulcstartót, amit volt osztálytársam LEHET meg is rendelne. *-* Fú de jó lenne! *-* Bár most ő is munkanélküli, hogy egyem meg. :(
Más: Nem tudom írtam-e már, de catnak szalagavatója lesz a hétvégén. Juhúúú! *-* Már alig várom. Bár csak szalagtűzése lesz. :( Na nem baj, attól ez még neki egy nagy nap, amire én hivatalos vagyok! *szipp-szipp* Olyan büszke vagyok rá! T.T Szóval... Nekem ezen a szent napon lesz is egy iszonyatosan fontos feladatom, ami a következő: Megcsinálni a sminkjét, és a haját. Ez a kettő a legfontosabb szerintem. ^^ És rám bízta! *-* Itteneeeeem! *-* LOL A sminkét már tudom, hogy milyen lesz. *-* Bár ő aranyat, meg feketét szeretne. :/ Az arany sajnos nem fog olyan jól, mint ahogyan én azt szeretném, szóval majd valamit kitalálok neki. A tussal is már egészen jól bánok. *-* A szempillaspirálom viszont eltűnt. -.- És foggalmam sincs, hogy hol lehet!!!! Annyira fusztrál!! A hajsütővasat, ami nekem van, ki nem állhatom! Kefés a vége, és brrr! Mindenbe beleakad, és egyéb szutykosságok! >.>
Aznap fogom megismerni a pasiját. :D Állítólag kicsit lányos, és szerintem kiiiicsit talán tökeböke is. :D Elmondások alapján azonban nagyon rendes. :) Amit mellesleg ajánlok is neki, mert ha megbántja cattot, akkor kap egyet a lábai közé! :D Hát ne szórakozzanak a barátnőmmel nah! :D
Szalagavatója után after partyra vagyunk hivatalosak. Ergo hajnalig tartó dajdajozás. Na ebből a "hajnalig" az nem egészen hajnalig fog tartani ahogy catot ismerem, de legalább együtt leszünk. :) Utána én meg bátyónál alszom. *-*
És még mindig nem tudom, hogy mi a ménkűt vegyek fel. -.- Ez irritál a legjobban! >.> Van egy fehér ruhám, ami fekete csipkés. Van egy majdnem ugyan olyan szisztémájú ruhám, de azon van egy rózsaszín szalag, meg egy valag hímzés, és színes flitter. Hátul pedig fűzős! *-* (Én csak Júliás ruhának hívom. ^^) Vagy fekete nadrág, és valami csinos blúz. Blúz... (...) Egy csinos blúzom van, amit ballagáson viseltem, de az lila, rövid a dereka, és mellbe szűk. :D Megmozdulok, és máris kigombolódik vagy 3 gomb. Szóval lehet, hogy kéne venni egy új blúzt? Lehet... Erről jut eszembe, meg kell keresnem a bizsujaim, amit szalagavatómon hordtam. >.> Az olyan szép! *-* Azt akarom viselniii! :'D LOL?
Na megyek is elvégezni a felsorolt teendőimet, pusza mindenkinek! ^^

Na most kedves közönségem, egy videóval nyitnék:

Miért is? Megláttam, és beleszerettem. Szerintem nagyon aranyos. *-* Mindenkinek ajánlom, hogy legalább egyszer nézze meg. A balesetekről szól. :D Bár angol, szóval én nem igazán értem. :) De ti remélem igen. De ha nem, az se baj. Azt énekli, amit láttok a képeken. :)
Mára szerintem ennyi elég, fáradt vagyok. De lehet kaptok még ma blogot, nem tudni. :) Én Masitól szeretnék már végre blogot olvasni. *-* Vagy bátyóval szj. *-*

//Utólagosan átírt versenyre készült mű az összes szereplőről, amiben megismerhetjük őket//

- Megjöttem. – csapta be maga mögött az ajtót Yuuta. Arca piros volt a dühtől. Felment az emeletre, és ahogy átlépte szobájának küszöbét, az ajtaját annak is becsapta.
Jurij és Tex a fiatal fiúra, majd összenéztek.
- Mi baja lehet? – kérdezte Jurij Textől alig hallhatóan.
Tex unottan vállat vont, majd tovább szürcsölte teáját.
Kint elkezdett esni az eső. Először csak szemerkélt, majd szitált, végül úgy esett, mintha dézsából öntötték volna. A csendet, ami a házban honolt az ablakon kopogó eső mellett csengő szakította meg.
- Kinyitom! – pattant fel Jurij helyéről, hogy megnézhesse, ki keresi őket.
Az ajtó előtt egy fiatal lány állt. A zuhogó eső ellenére nem volt nála esernyő. Csurom víz volt ruhája. Barna göndör haját az eső arcához lapította. Ruhája rátapadt aprócska vézna testére. Kapkodta a levegőt, valószínűleg egész idáig futott.
- Nana? – lepődött meg a vörös hajú fiú – Mit keresel itt ilyen időben? – mérte végig.
- Jó napot. Yuuta itt van? – arca piros pozsgás volt.
- Igen, de…
- Bemehetnék?
- Gyere, de…
Nana nem várta meg a választ, bement Jurij mellett a házba. – Köszönöm. – Nem először járt ott, így ismerte a terepet. Felment az emeletre, megállt Yuuta szobája előtt. Erőt véve magán kifújta levegőjét, amit addig benn tartott, majd három kopogás jelezte ott létét.
- Mit akarsz? – hallatszott ki Yuuta hangja a tömör fa ajtó mögül. Azt hitte, hogy két férfi lakótársa zargatta. Bár mást se látott szívesen abban a pillanatban.
- Nana vagyok. Bemehetek?
Hosszú percekig csend honolt. Nana hallotta, ahogy az esőcseppek kopognak a tetőn. A csend következtében még Jurij és Tex suttogását is hallotta.
- Mi történhetett?
- Mit érdekel az téged? – morogta orra alatt.
- De Tex, hiszen Yuuta most itt lakik velünk! Mi vigyázunk rá!
- Az nem jelenti azt, hogy dajkálnunk is kell.
- Gonosz vagy. – sóhajtotta Jurij. Lemondóan felállt, kiment a konyhába, és töltött magának még egy bögre, forró csokoládét.
Yuuta végül kinyitotta ajtaját. – Igen? – vonta fel szemöldökét.
- Nem kellett volna ezt tenned. Tudod, hogy ezzel megbántottad Motokot.
- És ő nem bántott meg azzal, amit tett? – horkolta le – Amúgy is… Te a barátom vagy, nem engem kellene pártolnod?
Rosszul esett neki, hogy Yuuta csak barátként nevezte meg. Azt hitte, hogy már azért túl vannak ezen. Valami több van köztük. Sértettségét lenyelvén inkább próbált békét teremteni - Nézd. Lehet, hogy nem kellett volna ezt tennie, de biztosan már ő is bánja. – mosolygott rá bátorítóan.
- Erre nincs mentség. Nem először teszi ezt. És biztos vagyok benne, hogy ez nem az utolsó eset.
- De Yuuta, te is tudod, hogy szeret téged.
- Ha szeretne, akkor nem késne el folyton. Mint ahogyan ma is.
- Dolgozik, ráadásul külföldön.
- Hát ne dolgozzon! – húzta fel orrát.
- Yuuta… - sóhajtotta.
- Senki sem kérte meg rá, hogy menjen ki külföldre. Mindenünk megvolt még akkor is, amikor itthon volt. Miért akart elmenni egyáltalán? Fontosabb volt neki a karrier, mint én, vagy akár Sekai? A vőlegénye?
Nana ledöbbent. Yuuta nem beszélt neki sose arról, hogy mit gondolt ez üggyel kapcsolatban. Mindig is magában mérgelődött. Jól esett neki, hogy Yuuta végre hajlandó komolyabb dolgokról is beszélni.
- Sajnálom. De gondolj bele. Ha alkalmad lenne rá… Tegyük fel, felajánlják, hogy tanulhatnál deszkázni Tony Hawktól, de csak akkor, ha elutazol hozzá Amerikába. Mit tennél?
- Nem mennék sehova sem. Én ennél jobb már úgysem lehetek. – vágta rá.
Nana legszívesebben a fejét fogta volna, de még türtőztette magát. – Yuuta…
- Mi van? Ez így igaz! Én nem hazudok! Nem úgy, mint egyesek…
- Egyesek alatt arra a liba Motokora célzol? – kérdezte a lépcső tövében állva Tex. A korlátra támaszkodott teljes testsúlyával.
- Nem tanított meg rá anyád, hogy nem illik hallgatózni? – vetette neki oda Yuuta.
- Te pampogsz, amikor neked még anyád se volt?
- Még mindig jobb, mint hogy egy ilyen homokos legyek, mint amilyen te is vagy.
- Kit nevezel te homokosnak? – sziszegte fogai közt Tex. Keze alatt a fa korlát reccsent egyet.
- Húha, be akarsz keményíteni? – kérdezte önelégülten Yuuta.
- Rajtad már az sem segítene. – engedte el a korlátot Tex – A poklok poklában fogsz megdögleni.
- A pokolba nem akkor kerülünk, amikor már „megdöglöttünk”?
- Ne beszélj vissza! Mégis kinek képzeled magad?
Tex mögül Jurij lépett színre. – Ne veszekedjetek! - csipogta.
- Na ez az, hallgass az asszonyra! – nézett Textre megvetően Yuuta.
- De hisz Jurij nem is nő… - vágott közbe Nana, aki a két fiú szerelméről semmit sem tudott.
- Nana neee, inkább ne mondj semmit se! – intette le.
A lány csendbe maradt, és hallgatta tovább az eseményeket.
- Gyertek le, és beszéljük meg. – ajánlotta fel Jurij.
- Nincs mit megbeszélni ezen.
Tex csak helyeslően bólintott.
- Szerintem pedig jobb lenne, ha ezt inkább Motokoval beszélnéd meg.
- Jó, de akkor te minek vagy itt?
- Mert máskülönben te nem lépnél, ő pedig Sekai vállán zokog. – húzta félre száját.
- Motoko nem ért meg soha semmit általában. – Tex karba tette kezeit, és mint aki jól végezte dolgát, bólintott mellé még egyet.
- Egyáltalán mi történt? – kérdezte aggodalmaskodva Jurij amikor Tex már lement a nappaliba teájához.
Nana tüsszentett egyet. - Elnézést.
- Ne terjeszd a bacikat!
- Yuuta, légy kedvesebb a vendégeddel. – förmedt rá Jurij, majd kedvesen a lány mellé lépett, és vállánál fogva invitálta le a konyhába – Gyere, van még egy kis forró csoki.
- És én nem kapok? – indult morogva utánuk Yuuta.
Nana csendben követte Jurijt, nem szólt, de mikor Yuuta utánuk indult, visszanézett rá.
- Egoista. – köhögte Tex két korty között.
- Szadista. – öltött nyelvet Yuuta.
- Antiszociális norvég…
- Beképzelt brit…
- Orosz, és szép. – húzta ki magát büszkén Jurij.
A lány tekintete a fiúk közt cikázott. Nem tudta eldönteni, hogy mindig ilyenek, vagy csak adják magukat.
- Ne aggódj Nana, majd én megvédelek, ha ezek ketten rád támadnának. – ölelte át Jurij a vékony testet.
- Kö… Köszönöm… - pirult el.
- Vedd le a mancsod róla! Még a végén őt is megfertőzöd a Julcsi féle bacilusaiddal.
- Csak irigykedsz, amiért te nem mered megölelni szegény lányt? – húzta száját gonosz mosolyra Tex – Pedig ha megtennéd, gyanítom, hogy abból a végén már nem csak ölelkezés lenne, hanem valami egészen más, ami talán nektek új, és izgalmas.
- Fúj, te perverz!
- Tex, nem hiszem, hogy a tizenhárom éves korosztályt erre kellene bíztatnod.
- Nem mintha nem tudnánk mindent erről az egészről…
- Mért? Te előbb kezdted?
Nana azonban már nem bírta tovább a pirongató témát – Nem ezért jöttünk le. – vágott közbe.
- Igaz. Szóval… Miről is maradtunk le? – érdeklődött Jurij. Kiment a konyhába, ahol egy bögrébe forrócsokit öntött, majd visszament a társasághoz. A bögrét Nana kezébe nyomta.
- Köszönöm. – kortyolt bele a bögrébe, majd nekilátott a mesélésnek - Yuutának ma volt egy versenye. Egy… Gördeszkás versenye.
- Tényleg? És hogy ment?
- … Befejezhetné, Nana? Nem most van itt az ideje játszani az anya szerepét.
- Én nem játszom, hanem őszinte érdeklődést mutatok felé.
- Nem vagy az anyja, ne akarj úgy viselkedni! Majd a mi gyerekünknél.
- Nekünk sosem lesz gyerekünk!
- Óóóó dehogynem! Majd meglátod, hogy lesz!
- Nem! Nem engedem, hogy bárki is felvágja az ereit miattad! Főleg nem az én gyönyörűséges kislányom!
- Honnan tudod, hogy lány lesz? Szerintem meg fiú, akit már hat éves korában beíratunk egy katonai táborba.
- Akkor repülsz innen!
- De ez az én házam! Majd TE repülsz!
- Nem vagyok madár, nem repülök sehova se!
Tex megbánva utóbbi mondatát lehorgasztotta fejét – Sajnálom cica…
Jurij elérzékenyülve a mondaton átölelte Tex nyakát, és csókot lehelt ajkára.
Nana szemei először kikerekedett a „furcsa” jelenség láttán, majd zavarában köhintett.
- Nekem ezt kell átélnem minden egyes nap.
- Meg tudlak érteni. – suttogta alig hallhatóan – Na szóval ott tartottam, hogy Yuutának volt egy gördeszka versenye. Szólt Motokonak is, hogy menjen el. Szerette volna, ha látja. Azonban ő nem ért oda a verseny kezdetére. Yuuta pedig sok pontot veszített annak ellenére, hogy „ő már nem lehet ennél jobb”. És frusztráltságát Motokon vezette le.
- Ami gondolom nem tetszett neki.
Nana fejét rázta.
- Értem. Minden világos.
- Meg is érdemelted. Gondolom megint olyan jó kisfiú voltál.
- Ne mondj baromságokat te barom! Persze, hogy az voltam. Én mindig minden körülmények között jó vagyok. A legjobb.
- Csak ma nem voltál az? – húzta fel szemöldökét Nana.
- Ma is az voltam. Azaz az lettem volna, ha Motoko nem köp bele a levesembe.
- Miért hívtad meg, ha tudtad, hogy megbízhatatlansága miatt úgyse lesz ott?
- Bizakodtam…
- Kár volt. – itta meg utolsó korty teáját Tex.
- Nem, nem volt kár. Motoko fontos Yuuta számára, ahogyan Yuuta is Őneki.
Tex felnevetett – Ezt ki mondta? Kislány, te nagyon rosszul látod át a szituációt!
- Nem, nem így van. Yuuta… - nézett rá a fiúra – Gyere, beszéld meg Motokoval! Hidd el, jobb lesz úgy neked is.
- Szentimentalista vagy.
- Nem leszel okosabb, ha fura szavakat használsz.
- Ezt is csak egy olyan ember mondhatta, aki hülye, mint egy zsák krumpli. Csak nem pörögsz.
Nana felhúzva magát ezen felfújta arcát, kézen ragadta Yuutát, úgy indult el Motokoékhoz.
A táj őszi színekbe burkolózott. A sárga és piros különféle színárnyalatai megtalálhatóak voltak fenn a fa ágain, és az utca szélén heverve. Előttük csak egy fehér pólós biciklis tekert, amúgy meg pangott az ürességtől.

* * *

Az eső már nem ömlött úgy, mintha dézsából öntenék. Csak az ereszcsatornáról csöpögött le pár esőcsepp a földre. Az ajtón kopogtak.
Sekai nyitott ajtót – Ó, ti vagytok azok?
- Bocsánat a zavarásért, de Yuuta szeretne beszélni Motokoval.
- Igazán? – húzta fel szemöldökét Sekai választ várva a fiatal fiútól.
Yuuta nem szólt semmit, morcos tekintetét elkapta példaképéről, inkább a földre szegezte azt.
- Igen. – vágta rá Nana a fiú helyett. Túl akart esni az egészen, azt akarta, hogy Yuuta újra kibéküljön unokatestvérével. Nem szerette, amikor Yuuta haragos, olyankor ő is szív, mint a torkos borz.
- Fáradjatok beljebb. – nyitotta ki az ajtót a fiatalok előtt.
Nana még mindig fogta Yuuta kezét attól tartván, ha elengedi, a fiú menekülésképp kiszaladna a házból. - Hol van Motoko? – nézett körbe a halban, de sehol sem látta a lányt.
- A szobájában van, még mindig szomorú a miatt, amit mondtál neki. – szegezte válaszát a szőke fiúnak.
Yuuta nem szólt, csak félrehúzta száját.
- Menj, beszélj vele. – bátorította Nana.
- Nem akarok. Nincs mit mondanom neki. Amit mondtam igaz volt, és nem változtatom meg a véleményemet még az ő kedvéért sem. Ő maga is tudja, hogy ez így van.
- Yuuta, hogy lehetsz ilyen érzéketlen? Mégiscsak az unokatestvéred! Nem kérek mást, csak azt, hogy beszélj vele! Rendben?
- Nem kértem a segítségedet. Amúgy sem kellene beleszólnod a dolgaimba. - Yuuta morgott még valamit orra alá, de nem lehetett kivenni, hogy pontosan mit is.
Ebben a pillanatban az emeletről egy hosszú fekete hajú lány libbent le – Yuuta, te itt? – szaladt hozzá, és már szerető ölelésbe is fonta.
- Eressz! – sziszegte alig hallhatóan.
- Annyira sajnálom! Én tényleg ott akartam lenni a versenyeden. A gépem légörvénybe került, azért késett.
- Folyton csak a kifogások… - tolta el magától.
Nana könyökével oldalba bökte a fiút – Yuuta! – szólt rá.
- Miért? Mit szeretnél? Sajnálom, de nem tudom visszatekerni az időt, hogy megváltoztassam a múltat.
- Pedig jó lenne, ha tudnál. Akkor nem mentél volna el Európába tanulni! Nem hagytál volna itt engem!
Motoko szemei megrebbentek Amióta csak döntést hozott, folyton furdalta az oldalát a lelkiismeret. Mindig azon gondolkodott, hogy jól tette-e, amit tett. Sok álmatlan éjszakája volt ez miatt. Mondhatni ez volt az ő egyetlen gyengepontja.
- Megígérted mikor magadhoz vettél, hogy nem fogsz sose magamra hagyni, mindig vigyázni fogsz rám. De nem tartottad be az ígéretedet! Elmentél, hagytad, hogy Sekai is itt hagyjon, és beszerveztél egy melegházba, hogy ott éljek! Nem törődtél velem. Még erre a versenyre se tudtál időben odaérni, pedig tudtad, hogy milyen fontos nekem. Miattad veszítettem el annyi pontot!
Nana szó nélkül végighallgatta Yuutát, majd a többieken nézett végig. Motokot a sírás kerülgette, Sekai pedig ezt látván elkapta a harci ideg.
- Yuuta, most már elég legyen! – horkolta le Sekait – Arról nem Motoko tehet, hogy nem gyakoroltál eleget a versenyre. A pontvesztés miatt nem okolhatsz másokat. Az csak figyelmetlenségből történt. És amúgy is… Te is nagyon jól tudod, hogy mik voltak az álmai. Ha nem most, megteszi máskor. Nekem is fáj, hogy itt hagyott, és alig látom, de beletörődtem.
- Igen, neked sikerült, hiszen alig vagy itthon.
Sekait egyre jobban felhúzta Yuuta viselkedése. – Motokonak köszönheted, hogy nem anyád mellett élsz most. Etetett, ruháztatott, és sosem volt hiányod semmiben sem. Neki köszönheted Nanát is!
- Nem mintha kellene egy ilyen bőgőmasina. – nézett az említettre.

Nana száját csak résnyire nyitotta ki. Közbe akart vágni, de Sekai megelőzte egy jól irányzott ütéssel Yuuta arcán – Elég legyen! Rendben van, hogy mérges vagy, de mindennek van a határa!
Yuuta az ütés helyére emelte kezét. Fájt neki, de jobban, hogy kitől is kapta a sérülést. Sekai nem egyszerűen a legjobb barátja volt, hanem a példaképe, egy sosem létező bátyja, és egy olyan apa pótlék, akiről csak álmodni mert.

Motoko azonban mindennek ellenére mégis Yuuta mellé állt – Had nézzem! – emelte le róla gyengéden a fiú kezét, hogy tüzetesebben megvizsgálhassa a pirosló foltot. Sekaihoz fordult – Ezt igazán nem kellett volna!
- Megérdemelte!
- Mégis mi ütött beléd? Hiszen te sose bántottad Yuutát!
- De megérdemelte!
- Lehet, de akkor sem kellett volna megütnöd!
- Gyere! – fogta meg Nana Yuuta kezét. A konyhába mentek, ahol a hűtőből kivett egy kis jeget, és a fiú arcához tette – Ettől majd nem fog feldagadni.
- Köszönöm. – morogta még mindig durcásan.
- Sajnálom, minden rendben?
- Hát persze. Minden a legnagyobb rendben van. – ironizált.
- Miért véded Yuutát? – háborgott Sekai.
- Ki védje, ha én nem? Elvégre igaza van. Nem kellett volna itt hagynom titeket, mégis megtettem. Sajnálom, hogy önző módon csak magamra gondoltam, amikor elvállaltam, hogy elmegyek tanulni Európába. De… Úgy éreztem, meg kell tennem. Hiszen… Itt nincs olyan sok választási lehetőségem. Így legalább fejlesztem magam, és pénzt is kapok érte.
- Amiből én egy garast sem láttam.
- Sekainak, vagy Jurijnak küldöm el mindig a pénzt. Ők gondoskodik rólad, amikor távol vagyok. Helyettem is. Csúnya lenne, ha nem tennék. Elvégre megkértem rá őket… Ha mégis megszegnék fogadalmukat, halálnak halálával lakolnának.
Kis szünet után Yuuta visszanézett Motokora – De ők nem pótolhatnak téged. – szontyolodott el, s lehorgasztotta fejét
- Sekaial közösen gondoskodunk rólad. Nem hagyjuk, hogy hiányt szenvedj bármiben is. – simított ki Yuuta arcából egy kósza tincset.
- Motoko…
Az említett csak kíváncsian nézett rá, nem tudta mit is szeretne tőle a fiú.
- Sajnálom. – nyögte ki végül.
Elérzékenyülve megrebbentek pillái, elmosolyodott – Elmondhatod a véleményedet, tudod, hogy engem nem zavar. Csak máskor ne illess ilyen szavakkal. Megegyeztünk? – mosolyodott rá.
Yuuta lassan bólintott, majd halkan, már-már suttogva mondta ki bizonytalan szavait: - Rendben.
- Én pedig megígérem, hogy legközelebb bármi áron, de mindenképpen ott leszek a versenyeden vagy épp, amiben te is részt veszel. Nem fogom hagyni, hogy bárki is az utamba álljon.
- Helyes. – bólintott önelégülten Yuuta.
Sekai zavartan kezdte tarkóját vakarni – Nem kellett volna, de nem engedhetem, hogy olyan kis gonosz mocsadék legyél, mint amilyen Tex. – Motoko szúrós pillantására azonban még hozzá tette – Sajnálom, nem kellett volna megütnöm téged.

- Nincs semmi baj. – húzta félre száját mosoly gyanánt Yuuta.
- Akkor? Van kedved játszani egy új PS2-vel, amit kölcsön kaptam a lakótársamtól? – nevetett fel.
- Igen, vaaan! (*-*)
Nana e szívmelengető történés láttán elérzékenyült, de nem akarta tovább zavarni a családot.

- Nos, akkor én mennék is. – indult el a bejárati ajtó felé.
- Nem akarod hazakísérni? – kérdezte sejtelmesen Motoko. Tudta, hogy a fiú előttük sosem kérne bocsánatot a lánytól az előbbiek miatt, így megadta nekik az esélyt, hogy kettesben lehessenek.
Yuuta szó nélkül kísérte ki a házból Nanát, majd az utcán még hosszú percekig nem szólt hozzá. Majd mégis csak erőt vett magán. – Tudod, ma bebizonyosodott, hogy van egy őrangyalom.
- Igazán? – nézett szemeivel a fiúra.
- Igazán. Nem hagyja sose, hogy hülyeséget tegyek, és mindent elkövet ezért.
- Rendes lehet az angyalod. – Nana agyán átfutott, hogy Yuuta kiről is beszél. Első benyomás alapján Motokora tippelt.
- Igen, az. De sajnos ma nagyon megbántottam.
- Nem mondod?! – kuncogott.
- Engednéd, hogy végre befejezzem a mondandómat?
- Nem kellene folyton félbevágnom, ha te nem beszélnél ilyen lassan.
- Hogy az a…! – fordult el tőle durcásan, majd megenyhülve, Nana felé fordult – Csak bocsánatot szerettem volna kérni az én egyetlen őrangyalomtól.
Nana hirtelen megtorpant, majd Yuutára nézett meglepett arckifejezéssel.
- Az egyetlen, és igaz… - mondatát azonban Nana nem hagyta, hogy befejezze.
Nyakába ugrott, úgy ölelte, mintha soha nem akarta volna elengedni.
Yuuta viszonozta az ölelést, arcát a lány hajzuhatagába temette, mélyen beszívta emlékezetül illatát. Bár nem volt érzelgős típus, de most úgy érezte, meg kell tennie amit, amit megkövetel a haza. Viszonozta az ölelést, majd gyengéden megcsókolta. - Mindig vigyázz rám… - merült el gondolataiba.

Na... Had kérkedjek kicsit, hogy milyen ügyes is vagyok. *-*
Mostanában rájöttem, hogy tudok varrni, és egészen jól is megy. Épp ezért, kitaláltam, hogy csinálok egy animés-kiegészítős oldalt, ahol rendelhetnek az emberek azt, amit csak szeretnének. Az oldal nov. 18.-án meg is alapult FB-on. Jelenleg lájkolókat keresek, és persze ezzel együtt vevőket. ^^
Kezdetben órai munkák voltak, amikor még jártam suliba... Aztán... Bátyó szülinapja miatt újra nekikezdtem ennek a felemelő érzésnek. :) Szeretem csinálni, és hosszabb távra is tervezem ezt az egész herce-hurcát. Addig, amíg nem lesz munkám, addig biztosan. :)

Na és akkor most eddigi műveim:

Ezt a Hollywood Hírügynökségének szerkesztőjének, Gergőnek csináltam Holdfényconra, ami most 24.-én lesz. Szerintetek tetszeni fog neki? :$
(Ezt majd Masi átadja neki helyettem, mert én nem tudok ott lenni sajna)

Bátyus születésnapjára készült. :) Karrierem kezdete. *-*

Legelső filces-kulcstartós munkám. ^^

Barátnőmnek rendelésre muffin figurás kulcstartó.

Szülinapra megy szintén, méghozzá catnak. <3

Ezt anyának csináltam, csak azt nem tudom, hogy mikorra... Vagy anyáknapja, vagy névnap, vagy szülinap. Döntsétek el ti. :)

Bárki, akinek tetszik BÁRMELYIK figura is, az írjon nekem ide kommentbe, vagy FaceBook vagy e-mail, ami a következő: csitt.nakiez@freemail.hu <- Bár ha választani kell, akkor inkább az első kettő, mert a mailt nem igazán nézem. De gondoltam azért megadom, mint fellelhető opció. :)
Ezek közül majdnem mindegyik 800Ft-ba kerül, kivéve a virágot, ami egy 600-as. :) (Az ár nem tartalmazza a postaköltséget!) Akit érdekel, az látogasson fel FB oldalra (fentebb). Bár ide is ki fogom tenni a műveket, hátha valaki pont itt fogja megtalálni, beleszeretni, és eldönteni, hogy neki kell. :)
Mellesleg mindet kézzel csinálom, nem használok gépet hozzá. Nem is szeretem. >.> :) Csitt egyedi munkája. *-*

November hetedikén (BOLDOG SZÜLINAPOT!) volt bátyus születésnapja. Hatodikán már teljesen lázban égtem. Éjfélkor… Pontban éjfélkor köszöntöttem fel őt. Szóval… Örült nekem. Ugye, örült?! :@ :’D Akkor elküldtem neki egy háttérképet is, amit én rajzoltam, szerkesztettem, stb. *-* Az lett volna a minimum, hogy legalább a pillanat hevében kirakja, de nem. -.- Tszhöööö! :D Nem baj, azért tetszett neki, és nekem már ez megérte. *-* <3
Azon a hétvégén találkoztunk. Kijött elém a Népligeti buszmegállóba. Igen, mostanában busszal járok fel, mert az olcsóbb. :) Bár még így is kamuzok, hogy diák vagyok, szóval inkább nem mondok semmit… Szóval… Egyenesen elmentünk cathoz, hogy letegyük a cuccunkat. Akkor vettük észre, hogy a nadrágja szétfeslett, és nem is kicsit, szóval keríteni kellett elő tűt, meg cérnát, csakhogy hirtelen nem találtunk catnál. Elmentünk tehát bátyusékhoz. Akkor vettem észre, hogy se iratok, se telefon nem volt nálam. Reeendben… Amíg bátyó megvarrta a nadrágját, addig én visszamentem cathoz. Azért elég gyorsan megjártam. Tök büszke voltam magamra. x’D Fel, majd leszaladtam catéknál, végül visszamentem bátyusékhoz. Ekkor adtam oda neki ajándékomat, ami egy gyárilag, saját kezőleg készített One Piece-s kulcstartó volt. *-* Örült nekiiii, pedig nagyon féltem, hogy nem fog. :( De szerencsére ez nem így lett. ^^
Ez után elmentünk libegőzni. Na én állítólag már ültem olyanon, de hát ki emlékszik élete minden egyes szakaszára?! Szóval ez egy régi-új élmény volt, azonban nagyon szép őszi színekbe borult tájt láthattunk. Kár, hogy köd borult az egész városra. Nem baj, élveztem. :D Amúgy éppen hogy elértük az utolsó libegőt, szóval visszafelé utat már gyalog tettük meg. Bátyus keze fázott, és istenem, mit össze nem szenvedtünk, hogy megoldjuk, hogy ez ne így legyen… x’D
Ez után fogaskerekűre ültünk, amire túúúl sokat kellett várni a hidegben. Amúgy egy csomót fényképeztünk is. *-* 230 kép készült. Aztáááán… Fogaskerekű után beültünk egy pizzázóba. Hmm, nyamiii. :D Finom forró volt, a végére már nem éreztük a nyelvünket. De hát sietni kellett, mert meccsre voltunk hivatalosak. Igazából miattam késtünk kivételesen, mert elolvastam bátyó kettő novelláját lapon is, meg gépen is… :D
Na hát én nem vagyok egy nagy foci rajongó, szóval amikor már a meccs ment, fel se fogtam. Azt hittem, hogy még gyakorolnak, vagy mit tom én. x’D Leginkább Gedeont néztem, aki egy kacsa kabala volt. :D De nekem akkor már tyúk volt. LOL Szóval Gedeon volt a legjobb. :D Nem is a focicsapat! Ááááá! Gedeon! *-* Foci meccs után zsenibaba átadta bátyusnak ajándékát, ami egy fekete, kék szíves karkötő volt.
Meccs után mehettünk egyből cathoz, aki már a discoban várt minket. Na hát rég buliztunk ilyen jót! *-* Elején kicsit nyomott hangulatom volt, mert úgy leizzadtam, hogy csak na. Hát igen, beöltöztem a meccsre, mivel szabadtéren volt, és ráadásul ugyebár este. :D
Szóval discoban karaokeztünk kettőt bátyussal. Készült róla kép is. Illuminált állaptban, és az, amit énekeltünk… nem ének volt. :D Sokkal inkább kiabálás, vagy ordibálás. De semmi félek épp nem éneklés. Na mindegy, jó volt. :D
Catnál aludtunk, aztán reggeli órákban átmentünk bátyóhoz. Ott megnéztünk egy One Pieces részt. Hát nem volt rossz… Lehet… LEHET egyszer tényleg elkezdem nézni. De majd csak Ranma után. >) Abból még van 61 rész. Olyan szomorú vagyok miatta. :( Na mindegy, szóval… Majd meglátom. :D Meg aztán elolvastam újra a novellát. OLYAN ROHADT JÓÓÓÓÓÓÓÓ LETT!!!!!!!!!!!!! Bátyónak nagyon mennek a drámai stílusok. És wááááááá! Akarooom! Már alig várom, hogy a kezembe tarthassam a kész verziót. *-* Ha elküldi, egyből kinyomtatom, és rajzolok hozzá borítót is… *-* Mind a kettőhöz… *-* Julcsi olyan édes. <3 *-* Yuuta meg… Awww… >.> :D Texet még mindig ki nem állhatom, de Nanát csípem, kis aranyos.
Aztán olyan délután 5 felé talán elmentünk a horror házába bátyó volt osztálytársával, és annak barátjával. Nevezzük őket mondjuk Xnek és Ynak. Igen, mint a kromoszómákat! Baj?! :D Szal X kiköpött tömzsitörp volt. Magasság, haj, szem, arc, hang, beszédstílus, hangvétel, ahogy nevetett… Konkrétan minden. oO Egy kicsit hátborzongató volt, ki is rázott tőle néha a hideg, de ő legalább sokkal normálisabb, mint tömzsitörp.
Noss igen… Tömzsitörp egy másik „áruló” az életemben, de erről nem most kellene vitát nyitnom igaz? :)
Horror Háza kegyetlen volt. Az előtt ment tönkre a csizmám cipzárja, és az egyik színész majdnem lehúzta rólam. LOL Aztán a műsor végén próbáltunk fényképezkedni. Na mire azt összehoztuk… Érdekes volt, de amúgy nem lett rossz, csak rossz a fényhatás a képen. Sajnos nem tudom feltenni gépemre, mert a telefonom átjátszó kábelje csődöt mondott. Mondjuk nem mintha meg akarnám nektek mutatni valódi önmagam. :p Meg beszélgettem X-el is, meg Y-al is. Legalábbis próbálkoztam. :D De bátyó és X rég nem találkoztak, így gondoltam hagyom őket dumálni. :D
Mindent egybevéve rohadt jó volt ez a két nap. *-* Jól esett, hogy bátyus most kifejezetten aranyos volt velem. :D Nem tudom mi ütött belé. :D Néha bújt hozzám a szentem, pedig nem szokott. Jó, persze, tudom „de fáááztam!” <- akkor is jól esett. :D Meg még az utolsó percben is azt szerette volna, hogy maradjak még egy napra. *-* Nem tudom, szerintem szeretet kapszulát evett. Na jó, csak hülyülök. Így hajnalra már szabad nem?
Kicsit ki vagyok ma, mert egy egész napos munkát megcsináltam 1-2 óra alatt. :) Erről tüzetesebben majd még írni fogok. *-*
Szeretem a bátyómaaaat! *-* <3